A bojlis horgászathoz szükséges alapanyagok boltja

Tavaly nyár végén történt, mikor egyik ebédszünetben böngésztem a neten. Horgászról lévén szó, természetesen pecás oldalakat bújtam, ami nem meglepő, minden nap így van ez nálam.
Egyszer csak új oldalra bukkantam. L&R. Még sosem hallottam róla, ezért is keltette fel az érdeklődésemet. Számomra teljesen új a cég, sose hallottam róla. Munkával kevésbé törődve, alaposan végigjártam az oldalt, majd írtam is egy emailt, pár egyszerű kérdéssel. Jött is válasz, szó-szót követett, majd eljött október. Ez idő alatt, több levelet is váltottunk Rőth Róberttel, a cég alapítójával, akiben egy nagyon kedves, jó meglátású embert ismertem meg. Mivel nagyon tetszettek a termékek, egyből rendeltem kész bojlit és alapanyagokat is természetesen. Nah, de lássuk mi sült ki ebből az egészből…

Az idei nyárra terveztünk egy túrát a Pölöskei Öregtóra. Választásunk az 5. számú napijegyes szigetre esett. Csapattársaim pénteken, én munkahelyi elfoglaltságom miatt csak szombaton érkeztem. A szokásos pakolás és sátorállítás után egyből csónakba szálltam, hogy megkeressem a meghorgászandó területeket. Az időjárás nem volt hozzánk kegyes, a levegő hőmérséklete éjjel csak 12C volt és a víz hőmérséklete is visszahűlt 18C-ra.

Túrámat egy hosszú hétvégére terveztem az általam jól ismert, vadregényes bányatóhoz. A tó változatos mederviszonya miatt úgy gondoltam, ha megfelelő helyet tudok találni, akkor egy rövidebb bojlis horgászat is sikeresen végződhet.
Pénteken délután izgatottan indultam el, de a tóhoz érve elkeserítő látvány fogadott. Szinte minden horgászhely foglalt volt. Így persze nem is tudtam oda ülni ahova szerettem volna. A tó másik, sekélyebb felén találtam szabad helyet. Nem is sokat tétováztam, nekiláttam a radarozásnak. Bója elhelyezésére nem volt szükség, mert a bent hagyott bóják szinte egymást érték. Igazából nem lepődtem meg azon, hogy a radar nem mutatott akadókat és medertörést, minden bizonnyal nem véletlenül maradt üresen ez a hely.

Egy olyan tóra szerveztünk túrát, amelyen eddig még nem horgásztunk. Vagyis ez így teljesen nem igaz, mert Gabi barátunk már próbálkozott ott egy rövid horgászattal, de annyi idő alatt nem sok tapasztalatot tudott gyűjteni. Halakat ugyan fogott, de a terület átfogó vizsgálatára nem volt ideje.
A 70 hektáros Széki-tóról van szó. A tó nem mondható kicsinek, de ennek ellenére hatalmas nyomásnak van kitéve a rengeteg horgász miatt. Már a helyfoglalás sem volt egyszerű, ugyanis a bojlis helyek egy kivétellel foglaltak voltak. A 7-es hely volt csak szabadon, tehát kénytelenek voltunk lemondani a szabad választás adta előnyökről.

Az L&R TEAM rekord fogása.
Lőrintei tórekord.

Munkahelyi elfoglaltságaink miatt mostanában egyre kevesebb idő jut a horgászatra. Ezért Roland barátommal egy különleges 2 hetes horgászatot terveztünk el. Nappal ugyan nem tudunk a vízparton lenni, de minden éjszakéra ki fogunk költözni ugyanarra a helyre.

A Széki-tó és a Lőrintei víztározó jöhetett számításba, mivel ezek a tavak találhatóak közel lakhelyünkhöz. Rövid tanakodás után, végül Lőrinte mellett döntöttünk tudván, hogy ez a víz bővelkedik kapitális pontyokban. Segítette döntésünket az a tény is, miszerint az idén még nem tudtak igazán nagy halat fogni. Gondoltuk, előbb utóbb meg kell mozdulniuk a nagy halaknak. Abban bíztunk, hogy két hét alatt sikerül elkapnunk valamelyik óriást.

Az idei első nyári túránk színhelyéül egy eldugott kis tőzegbánya tavat választottunk. Közel egy hetet terveztünk eltölteni ezen a vadregényes helyen.
A tó nem a hatalmas pontyairól és nem is a sorozatos kapásokról híres. Az ide járó horgászok körében közismert, hogy egy rendkívül rapszodikus vízről van szó, amiben egyre nehezebb jó halakt fogni. Mi azonban szeretjük a kihívásokat.
Mindhárman horgásztunk már a tavon ezért a helyválasztás nem volt kétséges. A tó közepe felé vertünk tábort ahonnan lehetőség nyílt a sekély, ill. mélyebb részek meghorgászására is.
A táborhely kialakítását követően megkezdtük a meder feltérképezését. Ebben nagy segítségünkre volt a radar.

Az idei első balatoni túránkat május első hetére időzítettük. Április közepén nagyon jó fogási eredményekről hallottunk a horgászhelyünk környékéről. Többek között egy 18 kg-os tükörpontyról. Ez bizakodással töltött el minket.

Április 29-én hárman indultunk útnak imádott vizünkre Gábor, Robi és jómagam. A megérkezésünket követően több napja tartó kapástalanságról számoltak be a horgászok. Kedvünket azért nem szegte ez a rossz hír, mivel volt néhány L&R fortély a tarsolyunkban.

Barátommal Gáborral már nagyon készültünk első horgászatunkra ugyanis egy kicsit megcsúsztunk a szezonkezdéssel különböző problémák miatt. Végre eljött a pillanat, amikor elindultunk a Tőzegbánya tóra ahol tagok vagyunk. Az időjárás előrejelzés elég változékony időt ígért, ami be is jött mivel a napsütéstől kezdve a viharos szeleken át a szakadó esőig mindennel találkoztunk ebben a rövidnek mondható 2,5 napban.

Már hónapokkal ezelőtt terveztem egy márciusi bojlizást az egyik kedvenc tavamon. Tisztában voltunk vele, hogy éjszakánként fagyok vannak és akár nappal is előfordulhatnak mínuszok. 2010. 03. 14.-én indultunk, ennek a 3 napos túrának.

Indulás előtt 1 héttel felhívtam Robi /L&R BOILIE/ barátomat, hogy milyen bojlikat javasolna, így tavasz elején ilyen időjárás mellet. Három ízű bojlit javasolt, Blueberry Boom, Spice Power, Four Seasons-t, mert:

A Blueberry Boom bojli meghatározó íze az áfonya, de tartalmaz még más aromákat is. A tavaszi horgászatok alkalmával mindig jó választás. Azonban igazi erejét 10 fokos vízhőmérséklettől mutatja meg igazán. Most viszont nagyon hideg, 5-6 fokos vízre számíthattunk, ezért más csalikkal is kellett készülni.

Március 14-én hajnalban érkeztünk meg Szebi barátommal idei első horgászatunk helyszínére, a püspökmolnári Farkincás tóra. Azért választottuk ezt a tavat, mert rengeteg kapitális ponty van benne és nagy halsűrűség jellemző rá, így a hideg víz ellenére is bíztunk benne, hogy néhány halat sikerül szákba terelnünk.